Barney egy éve került hozzánk. Emlékszem, beültünk a kocsiba, és arra gondoltam, hogy ez a nagyfiú majd biztosan megváltoztatja az életem. De akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mennyire.
1. Csak rutinosan
Ha eddig még nem volt kutyád, csak gondolkodtál a dolgon, akkor egy dologban biztos lehetsz: négylábú kis barátoddal gyorsan kialakul majd egy olyan rutin, ami mindenkinek jó. Neked azért is, mert ha eddig nem volt napi rutinod (mikor kelj, hogy beérj dolgozni, mit kell először megcsinálni reggelente, stb.), akkor a kutyád majd ránevel, hogy legyen. 
2. Pluszkilók? Milyen pluszkilók?
Barney érkezése előtt is aktív életet éltem, de amikor őt hazahoztuk, épp azon szenvedtem, hogy nem találok olyan klassz és izgalmas mozgásformát, amit igazán szeretek és akár minden nap végeznék. Ő ezt is megoldotta: háromszor-négyszer félórákat sétálunk egy nap. Ez vele még a megszokott útvonalakon sem unalmas! És neki hála búcsút mondtam végre annak a négy-öt pluszkilónak is, amiket korábban képtelen voltam leadni.
3. Sokkal többet nevetek
Amióta kutyám van, valahogy viccesebb az élet. De tényleg, hogy is bírnám ki gyöngyöző kacagás nélkül például azt a látványt, amikor elázik egy kerti locsolóberendezés alatt szaladgálva, vagy amikor megugat egy kukát?!
4. Névmemória
Nem emberek, hanem kutyák nevét tanulom meg. Hiszen akik szembe jönnek velünk itt Zuglóban séta közben, már mind ismerősök – a négylábúm kis kutyabarátai.
5. Hipochonder lettem – nem magam miatt
Gyorsan leszögezném, egyébként is hajlamos vagyok túlparázni a kisebb egészségügyi gondokat is, de Barney érkezése óta ez megváltozott. Egyértelműen rosszabb lett. Őt mindentől sokkal jobban féltem, mint saját magamat, és mióta velünk van, nem emberi betegségeknek olvasok utána, hanem kutyabajoknak. Szerencsére a jószágnak kutya baja, hogy lekopogjam gyorsan.
6. Új időszámítás
Ha a barátaimmal találkozót akarok megbeszélni, nem arra kérem őket, hogy legyenek a Deákon délután 5-kor, hanem azt mondom: a délutáni kutyasétáltatás után még megiszunk egy fröccsöt valahol? Szerencsére már értik. És ők is tudják, hogy Barney-val számomra új időszámítás kezdődött az életemben.
7. Találkahelyek
Egy évvel ezelőtt még gyakran jártam be a városba a barátnőimmel találkozni, beülni egy italra, na és persze jobbnál jobb koncertekre. Egy éve viszont kevesebbet mozdulok ki, ha pedig mégis így teszek, legfeljebb csak a Városligetig megyek – természetesen a kutyámmal.
8. Shopping
Korábban rendszeresen nézegettem a kirakatokat, meg azokat a Facebook csoportokat, ahol szebbnél szebb holmikat tudtam vásárolni magamnak. A Sznob raktár helyett viszont egy ideje a kisállateledelt és –kiegészítőket árusító üzletek kínálatát bújom. Vajon melyik kutyaruha állna a legjobban Barney-nak?
9. Közös asztal, közös ágy?
Ahhoz azért hozzá kellett szoknom, hogy mindig mellettem van valaki, aki ugyan annál az asztalnál szeretne enni, és ugyanabba az ágyba akar este bebújni, ahol mi eszünk-alszunk a párommal. Ezt persze nem engedjük neki, de most már jobban átérzem, milyen nehéz a tudatos gazdiknak folyton visszautasítani, elküldeni a kis kedvencüket hasonló helyzetekben.
10. A kutyám, a gyerekem?
Régebben elég értetlenül meredtem azokra az ismerőseimre, akik gyerekükként bántak a kutyáikkal. Ma már én is „kisbabámnak” szólítom az enyémet. 
