Igazi elbújós teaházat mutatunk a Pesti belváros közepén, ami akár Csodaország, akár egy kényelmes nappali lehet, mindenesetre el- és összebújásra, valamint teázásra tökéletes.
Ajánlás alapján jutottunk el az Altairbe, bár talán helyesebb lenne érthetetlen lelkesedést mondani. Egy ideje a legkülönbözőbb emberektől hallottam vissza, hogy ez a hely dejó-deszuper, és mostanra érett meg a helyzet annyira, hogy ezt már személyesen is látni kellett. Teaházból nehéz már újat mutatni, annyira sok van belőlük, de lássuk!
Belépve több irányba is el lehet menni, mi jobbra kanyarodtunk, és egészen 2 méterig jutottunk, amikor jött az első meglepetés: egy cipőtartó állvány. Szóval ez nem az az asztalos-kultúrsznob hely lesz, gondoltuk félelemmel teli izgalommal. Bár van asztalos rész is, a lényeg nyilván nem ez. Hanem a teraszosra berendezett belső dizájn, ami a klasszikus földönülős teaházaknak a továbbfejlesztése. A pici teraszok, amikre létrán lehet felmászni, a csapatunk néhány tagja szerint cicamászóra emlékeztetnek: a szőnyeggel borított kuckókba létrán lehet feljutni. Itt párnák fogadnak minden mennyiségben, ahova beülni, befeküdni, bekuckózni abszolút ér. De még a tériszonyosok se aggódjanak: nem őrjítő belmagasságokról van szó: fel sem lehet állni az egyes szinteken, annyira nem magas.
Amikor ott voltunk a vendégkör 15-35 évesekig terjed, ezen belül viszont elég változatos: az almás technikai cuccokkal körbevett businessmantől a társasjátékozókig. Mert az is van! Például a ’90-es évek klasszikus kedvence, a 200 játék egy dobozban, a malommal, a létrán mászó macikkal és minden kedvencünkkel. De mivel teaházról beszélünk: a teát se hagyjuk ki. Egy „nagymama kertje” fantázianevű gyümölcsös tea és egy jázminos költemény után azt is kijelenthetjük, hogy nagyon finomak, bár igazából ez ma már szinte alap mindenhol. A teasütiket viszont lehet sima, finom és nemfinom változatban is kérni. A finomon valamiféle karamellaszerű szirup van, a nemfinomos pedig ketchup és mustár… Ez utóbbiról nagyon megoszlanak a véleményeink: van, aki imádta, én például boldog lettem volna az élmény nélkül is.
Összességében azt mondhatjuk, hogy ha szeretnétek egy kicsit kiszakadni a városból és egy csendes, pihentető helyen eltölteni egy órát, akkor ide kell jönnöd. Mintha a saját nappalidba csöppennél vissza, csak itt finomságokkal is kiszolgálnak.
