Nagy az Isten állatkertje, és gyakran érzem úgy, hogy ezek az állatok a Facebookon szabadultak el – profilok és kamu profilok mögé bújva.
1. „Kinek nem inge…”
Az ismerőseim tudják rólam, hogy imádok vásárolni. Ennek mellékhatásaként olykor összetorlódnak a cuccok a szekrényemben, kötelező programmá téve a szelektálást – ami nem kell, azt elajándékozom, vagy eladom a Facebookon. Egyszer egy nagyon szép, márkás inget vásárolt meg tőlem egy lány. Szinte új volt, de sosem hordtam. Hatezer forintot kértem érte, ő meg feltűnően örült, hogy ezt ennyiért, meg ráadásul hogy pont a mérete, és már másnap ebben megy dolgozni… na, kifizette, aztán mindenki boldogan ment a dolgára. Én is elégedetten vigyorogtam, egészen addig, míg néhány nappal később meg nem láttam a lány hirdetését ugyanabban a csoportban. A tőlem vásárolt inget árulta, egy ezressel többért, mondván, hogy neki túl nagy. Ekkor már nem az elégedettségtől nevettem, hanem sokkal inkább kínomban.
2. Rossz koordináták
A párommal egy ideje le akarjuk cserélni a nyikorgós franciaágyunkat, és hát hol máshol jött volna szembe az ideális ágykeret, mint Facebookon? Negyvenezret kért a csaj a keretért, ráccsal, tokkal-vonóval. Mindent megbeszéltünk – mikor megyünk érte, könnyű lesz szétszerelni, befér az autónkba, stb. Megadta a címét, ahová egy kis késéssel érkeztünk. Nekem kicsit gyanús volt, hogy nincs 11-es házszám, csak 9-13 van kiírva, de gondoltam, legfeljebb máshonnan nyílik a bejárat. És ez csak egy olyan részlet lehetett, amit elfelejtett említeni. Írtam a csajnak, hogy a megadott címen vagyunk, majd rákérdeztem, merről van a bejárat. Ekkor jött a szerintem enyhén felháborodott válasz: nem jó címre mentünk. Leesett az állam. Hogy lehet az, hogy az ember nem tudja a saját címét? És ezt vajon direkt csinálta, vagy elírta (de hogy írja el az ember a saját címét?!), vagy ennyire ostoba? Néztünk egymásra értetlenül a párommal, még este is, amikor elnyúltunk a nyikorgós franciaágyon. Ami egyébként azóta is alvóhelyünkként szolgál, mert hogy rá se néztünk azóta Facebookon az eladó ágykeretekre.
3. Lopott a szajré
Vannak olyan oldalak, ahol én most már fokozottan figyelek arra, hogy az általam kinézett holmik ne legyenek hamisítványok vagy lopottak. Ez utóbbi kapcsán egyszer majdnem megjártam: már fogalmaztam a levelet az eladónak az általa hirdetett ruhaneműk kapcsán, amikor jött egy új komment. Abból kiderült, hogy az illető lopott dolgokat árul, és már jelentették. Srácok-lányok, tudom, elcsépelten hangzik, de ellenőrizzétek le az eladót annyi forrásból, amennyiből csak lehet. Nehogy ráfázzatok – én is hajszál híján úsztam meg egy átverést.
Természetesen nem szeretném úgy feltüntetni a Facebook csoportokat, mint a bűn és az idióták fellegvárait, erről szó sincs, hiszen én is vettem már fantasztikus dolgokat fillérekért – pl. egy szuper bringát, aminek az amúgy is kedvező árából még engedett is a tulaj, látva, hogy mennyire szeretném. Csak azt akarom mondani, hogy legyetek résen, informálódjatok, kérdezzetek vissza kétszer is. Ha pedig valami visszásságot tapasztaltok, jelentsétek vagy írjátok ki a csoportba – így más nem jár rosszul, az illető pedig szankciókra számíthat
