Bár magyar Nobel-díjas ritkán van, honfitársaink rengeteg projektben benne vannak. Ebben is.
A tavalyi év után 2017-ben ismét a gravitációs hullámok felfedezéséért ítélték oda a fizikai Nobel-díjat. A gravitációs hullámok létezését már Einstein is megjósolta, ám mindezidáig nem sikerült közvetlen bizonyítékot találni rájuk. Einstein gravitációs hullámokról szóló száz évvel ezelőtt írt tanulmányaiban azt mutatta ki, hogy a gravitációs hullámok a téridő hullámszerű megnyúlásai és összehúzódásai. És egyben ez volt az utolsó olyan nagy einsteini jóslat, amit még nem sikerült megfigyelésekkel igazolni – mostanáig. De hogy jobban megértsük miről is van szó, azt szokták mondani: a gravitációs hullámok felfedezése olyan, mintha eddig csak láttuk volna az univerzumot, de nem hallottunk volna semmit, mostantól azonban már fülünk is van hozzá.
Az idei három díjazott a német Rainer Weiss és két amerikai elméleti fizikus: Barry C. Barish és Kip S. Thorne, ám a projekten egy óriási, ezer fős csapat dolgozott, köztük több magyar is. A gigaprojekt magyar résztvevői közé tartozott az ELTE és a debreceni ATOMKI együttműködéséből létrehozott Eötvös Gravity Research Group (EGRG), akik inframikrofonokat fejlesztettek, melyekkel a nem gravitációs hullámokból származó „zajt” szűrik ki.
„Én nem izgultam, nem érzem magam Nobel-díjasnak, de nagyon örülök természetesen. Ez a papírforma, a tudományos közvélemény is erre számított. Ugyan valóban gyors az elismerés, de nem hiszem, hogy túl korai: alapvetően az számít, hogy mennyire elfogadott az eredmény, és itt ez elég egyértelmű: idáig már négy gravitációshullám-jelet detektáltak, sőt nyáron már az olasz Virgo is érzékelt egyet. Mi magyarok tizen, akik benne voltunk ebben az ezerfős projektben, csak egy nagyon pici, mondjuk egy százalékos részét adtuk az egésznek.” – mondta az Indexnek Frei Zsolt, a magyar LIGO csoport vezetője.
