Jöjjön most 3 jótanács, hogy ne fogjon ki rajtad se a kupi, se a szőr, se a szagok.
Amikor két éve először lépte át a lakásunk küszöbét Barney, az örökmozgó és örök szőrhullató beagle, még nem gondoltam, hogy új módszerekre és segítőtársakra lesz szükségem ahhoz, hogy továbbra is rend és tisztaság legyen nálunk. Nem volt egyszerű menet, de most úgy érzem magam, mint a hercegnő egy tündérmese végén: végre révbe értem, nincs kupi, se kutyaszőr, se rossz szag. És ez az alábbiaknak köszönhető.
1. Újratervezés – Arra elég gyorsan rájöttünk, hogy a kutya (és a kisgyerek) mindennel kupit csinál, amit nem pakolunk el, legyen szó cipőkről, játékokról, párnákról, zoknikról vagy a félig funkciótlan előszobaszőnyegről. Így pár nappal Barney beköltözése után egy délutánt rászántam, és mindent elrámoltam. De tényleg, mindent. Ami kell, azt persze elővesszük a dobozokból, de ügyelünk rá, hogy használat után megint elpakoljuk. Ennek köszönhetően megszűnt a káosz, és ha elmegyünk itthonról, biztos, hogy nem széthordott cipők és összegyűrt szőnyeg fogad majd minket hazaérkezés után. 
2. Kell egy rúdporszívó – A következő probléma megoldására picit több időt kellett szánnunk. Ez pedig nem más, mint az állandó szőrhullatás – a beagle ugyanis télen-nyáron vedlik… vannak időszakok, amikor csak lájtosan „itt egy kisebb szőrszál, ott kettő” alapon, de van, hogy úgy érzem magam az elképesztő mennyiségű szőr közt, mintha cowgirl lennék valahol a 18. századi vadnyugaton, és a prérin átfújna előttem egy nagyobb fűcsomót a szél. Csak itt nem fűről, hanem kutyaszőrcsomókról van szó. A megoldás egy ideig a porszívózás volt, de néhány hét múlva beláttuk, hogy családunkban senki sem képes heti több alkalommal órákat szánni arra, hogy a dögnehéz porszívónkat végigrángassa a lakáson. Szóba került egy robotporszívó vásárlása, de a kutya valami elképesztően fél mindentől, ami hangos és/vagy váratlanul megmozdul. Namármost így, ezek alapján a robotporszívó szóba se jöhetett nálunk. A kompromisszumos megoldás végül egy 2.4 kilós, dizájnos és gyönyörű rúdporszívó lett, amivel nemcsak én megyek vígan körbe a lakás problémás területein napi 10 perc alatt, hanem a gyerkőc is önként és dalolva vállalja a feladatot (néha szó szerint dalolva). Viszlát, alkalmatlankodó kis szőrcsomók!
3. Esélyt se adj a szagoknak – A legnagyobb fejtörést a szagok okozták. Mert hiába tiszta a kutya, hiába gondozzuk, fürdetjük rendszeresen, azért néha elég durván kisállatszaga van. Arról nem is beszélve, mikor valamely családtag tányérjáról olyan falatot sikerül elkunyiznia, amitől végül – hát hogy is mondjam ezt finoman – Hiroshimát idéző, pusztító atomfelhőbe burkolózik a fekhelye. Meg az egész szoba, ahol elengedi magát. A kellemetlen aromáktól rendszeres szellőztetéssel és illatosítókkal igyekeztünk megszabadulni, hadd ne mondjam, ezek mennyit értek… aztán jött a Hiilibag, ami mindent megváltoztatott. Ez tulajdonképpen egy bambusz szénből készült légszűrő párnácska, ami esélyt sem ad a szagoknak. Csak annyi teendőd van vele, hogy a lakásban oda helyezed, ahol rossz szagok keletkezhetnek – például a kutya alvóhelye –, és hagyod, hogy „tegye a dolgát”. Három hónap elteltével kell először foglalkoznod vele, akkor tedd ki a Hiilibaget 3-4 órára napfényre, hogy megtisztuljon, majd
folytathatja körülbelül kétévesre tervezett misszióját. Ezt követően pedig a kertben vagy növények alá téve is újrahasznosítható, szóval még hulladékot sem termelsz vele. Jól hangzik? Ha többre vagy kíváncsi, itt olvashatsz még infókat, érdekességeket: www.hiilibag.hu
