Vajon mennyire várhatunk borízt az első magyar boros sörtől?
Vannak dolgok az életben, amiket nem szokás keverni. Ahogy a mondás is tartja: borra sör meggyötör (hozzánk hasonlóan talán te is odagondolod azért, hogy „sörre bor bármikor”). Nos, a Reformáció 500. évfordulója alkalmából mégis összehozták ezt a kétféle nedűt – Kálvin boros volt, Luther viszont inkább sörös, ezért hát született kétféle Reformátor sör: egy Kálvin nevű, komlóval megbolondított hopfen lager és egy Luther nevű düsseldorfer alt bier.
A Kálvin fajtáját tekintve boros jellegű sör, de az Index munkatársai egy kóstolás után úgy vélték, őket idézzük: „egyáltalán nem volt boríze (mitől is lett volna, de tényleg)”, „persze az Arany Ászok/Heineken kategóriánál ízesebb, de nem emlékezetes”. A Luther „már sokkal karakteresebb volt, nagyon jól el volt találva benne a karamelles aroma”, „de még így is középszer”. „Illatra mindkettő jobb volt, mint ízre, sörnek mindkettő jó, különleges sörnek viszont nem”.
Ami minket illet, inkább egy pohár borral vagy egy korsó sörrel koccintanánk, de az újító „reformátor” szellemet azért díjazzuk.
