Ma van az év utolsó napja, amikor a töménytelen alkohol mellett szintén nem kevés virslit fogyaszt el a magyar. De miért is? És merre túrnak a disznók mit?
Az év utolsó és első napja gaszto szempontból sok szabályt ír elő, amiket jobb, ha szem előtt tartunk. Lencse és disznóhús: nincs, aki ne enné ezeket elsején, de azt tudták, hogy egy nappal korábban belekóstolni szegény sertésbe komoly hiba?
Mindkét napon ugyanazokról az állatokról szól a hagyomány, csak ellenkető előjellel. Ma, 31-én azt mondják, tilos malacot enni, mert előretúrja a balszerencsét a következő évre, e helyett csak szárnyas, vad esetleg hal lehet a menü. A disznóval ellentétben ezek ugyanis elkaparják (szárnyasok), elúsznak (hal) és elszaladnak (vad) az előző év problémáival, gondjaival. A szilveszteri menü lényege tehát, hogy segítsen hátrahagyni mindent, ami rossz volt az elmúlt évben.
Újév napján viszont mindezek az állatok már másként viselkednek. Ekkor már ugyanis a malac, aki előre túrja a földet „kitúrja a szerencsét”. A csirke és az összes háziszárnyas viszont szigorúan tilos: a kapirgálást folytatva ezen a napon már a szerencsénket kaparják el. A hal egy kis megkötéssel ezen a napon is szerencsét hoz: pikkelyi pénzt hoznak a házhoz, így ha biztosra akarunk menni, akkor elsején ne sima bőrű, tengeri halat válasszunk, hátha ők nem ismerik a hagyományt.
A sok hús mellé pedig minden újévkor együnk lencsét, vagy legalább valamilyen szemes ételt: babot, rizst, kölest. Ezek is úgy működnek mint a halpikkelyek: az aprópénz szimbólumai, a népszokásban a szerencsét, a gazdagságot jelképezik. Hogy honnan ismerik a háziállatok a Gergely napárat, az továbbra sem tiszta, mindenesetre sültcsirke mára, malac holnapra (akár bőrős formában, virsliként) jó sok lencsével, és jöhet az a még boldogabb új év!
