Zsigmond Vilmos Oscar díjas operatőr fotóművészeti munkásságából nyílt kiállítás a Ludwig Múzeumban.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében április 10. és június 21. között tekinthető meg az eddig soha nem látott gyűjtemény, aminek gerincét egy 150 darabos fotóanyag adja. A kiállítás anyaga az 1950-es években indul (ekkor kezdett el Zsigmond Vilmos érdeklődni a fotóművészet iránt), és napjainkig bezárólag több csoportban mutatja be az egyik leghíresebb magyar operatőr munkásságát.
A kiállítás ugyanakkor kiegészül a filmes életmű darabjaival is, hiszen Zsigmond Vilmos olyan alkotásokon hagyta rajta a kézjegyét, mint a Szarvasvadász, a Harmadik típusú találkozások vagy a Fekete Dália. Az ’56-ban Amerikába vándorolt operatőr a hetvenes évektől dolgozik a legnagyobb Hollywoodi rendezőkkel: Robert Altmannal, John Boormannel, Michael Ciminoval vagy épp magával Steven Spielberggel, ezért igazán kihagyhatatlan a lehetőség, hogy a legnagyobb filmesek kulisszatitkaiba pillanthassunk be.
Zsigmond, aki autodidakta módon tanulta meg a kompozíciós elveket, a fénykezelés jelentőségét, a film nyersanyagok sajátosságait és az előhívást mesterségét is, új megközelítést hozott a film világába. Míg a nagy stúdiók látványos, könnyen befogadható filmeket készítettek (és készítenek ma is azt), addig Zsigmond Vilmos filmjeinek védjegye a világítás találékony használata, a fény művészi alkalmazása lett. Alkotótársaival felrúgták a történetmesélés hagyományos szabályait, külső helyszíneken forgattak és erőteljesen nyitottak a realizmus felé, így a filmjei és a most bemutatott képei is sokszínűek: költőiek, realisták, részletezők vagy grandiózusak. Újra és újra látni kell.