Életem Messenger nélkül
Írta:

Életem Messenger nélkül

Már a címet olvasva a szívedhez kaptál, mert úgy érzed, nem élet az élet a barátaiddal való csevegés nélkül? Hát, megsúgom, van élet a Messengeren túl is. De még milyen! 

 

Korosztályom 90 százalékához hasonlóan nem is olyan régen még én is telefonomba feledkezve közlekedtem a városban, folyton a Messengeren lógtam és a barátaimmal beszélgettem. Nem ismertem az unalmas várakozást a bankban, nem bosszantottak a dugók (csak ha időre mentem valahová), nem érdekelt, ha várni kell a fodrásznál, mert úgyis mindig online volt valaki, akivel szórakoztatni tudtuk egymást.

 

A megszokott kerékvágásból viszont váratlanul kibillentem a minap: okostelefonom már olyan régi, hogy majdnem teljesen visszament butába, és már alig van néhány program, ami fut rajta. Eljutottunk addig, hogy Messenger sem működik már.

 

Néhány órányi próbálkozás, fojtott hangon (majd hangosan) történő szentségelés, morgás, informatikus párom zaklatása a dolog kapcsán, stb. után jött a kényszerű beletörődés: nem tudok messengerezni. Ezen a telefonon már biztos nem. A párom azzal nyugtatott, hogy számítógépről és egy kölcsön kapott régi tabletről tudok válaszolgatni a haveroknak. Naná, persze, de ezeket egyrészt nem cipelem magammal nap mint nap, másrészt mindkettőhöz wifire van szükség.

 

Mit volt mit tenni, elfogadtam a dolgokat. Az első napok pokoliak voltak. Bosszantott minden, amit addig észre sem vettem, a közlekedéstől a pár perces várakozásig (még a boltban is toporogtam meg sóhajtoztam, amikor csak egyetlen ember állt előttem). Aztán egyik nap kutyasétáltatás közben történt valami. Épp elértem a sarokig a vadászebemmel, amikor kisütött a nap, olyan különös fénybe vonva a környéket, amilyenben talán még nem is láttam.

 

Lelassítottuk lépteinket a kutyával. Hirtelen megint rácsodálkoztam, milyen szép helyen lakunk, nap közben mennyire kevés autó jár felénk, a bokrokon megjelentek az első rügyek, mosolyog a pincér a közeli étteremben, és jé, megint nyitva van a hentes bácsi kis üzlete, amiről azt hittem, rég bezárt. Csoda volt az a pár perc. Mintha újra kinyílt volna előttem a világ!

 

Azóta itthon is hagyom a telefonom, ha kutyát sétáltatok. Ha pedig több időre megyek a városba, akkor sem veszem elő, csak ha csörög. Mert hogy a barátaim is tudják, hogy most egy ideig nem tudunk messengerezni, így hát ha valamit mondani szeretnének, vagy én nekik, kénytelenek vagyunk felhívni egymást, vagy esemes üzenetet/ iMessage-et írni. És hogy mikor lesz új telefonom, amin már fut a népszerű csevegő program? Úgy érzem, a közeljövőben biztosan nem. Mert nekem most így jó, Messenger-mentesen.

  • 803 2018. március 23 Belföld 2018. március 23.

    Facebook Comments