Teljesen ellentétes információkat találunk a magyar munkaerőpiac állapotáról a kormánypárti és az ellenzéki tájékoztatásokban. Most megpróbáljuk kideríteni, hogy EU-s viszonylatban munka-e a közmunka és vajon mennyi az annyi a bérezésben?
Európa végre kilábalni látszik a 2008-as válság okozta recesszióból – ez egyértelmű. A tagországok eredményei és stratégiái között azonban óriási különbségek mutatkoznak. Vannak országok, ahol a tudásalapú társadalomhoz passzoló, magas képzettséget igénylő munkahelyekkel alapozzák meg a fellendülést, míg például mi az olcsó munkaerőnkből próbálunk versenyelőnyt kovácsolni. Az Eurofound idei, „Fejlődés vagy polarizáció? Hosszú távú és globális változások a foglalkoztatási struktúrában: Európai Foglalkoztatási Figyelő 2015” című tanulmányából tisztán kiderülnek a fő irányvonalak. (Az Eurofound, azaz az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért egy háromoldalú európai uniós ügynökség, amelynek feladata, hogy ismereteket nyújtson a szociális és munkaügyi szakpolitikák területén. Tehát egy olyan szervezet, aminek a megfigyeléseit érdemes komolyan venni.)
Ami közös:
Amint már említettük is, minden tagországra igaz, hogy a munkaerőpiaca elkezdett kilábalni a gazdasági válságból. A tavalyi évben a foglalkoztatottság növekedése már olyan mértékű lett, amire a válság kirobbanása, 2008 óta nem volt példa; 2013 szeptembere óta pedig az összesített munkanélküliségi adatok is egyértelműen csökkennek az egész Unióban. Így tehát a számszerű tényeknél maradva: a munkahelyek száma bíztatóan alakul. Azt is vizsgálták azonban, hogy milyen ezeknek az újonnan létrejött állásoknak a minősége. Mert nem csak az adott egyéneknek nem mindegy, hogy nagyobb kólát árulnak sültkrumplival napi 12 órában, vagy a szakmájukban végeznek társadalmilag hasznos munkát, de a társadalom és a gazdaság egésze szempontjából sem az.
A foglalkoztatottság változása az egyes kvitilisekben, ahol az 5. jelöli a legmagasabban fizetett állásokat. Ezer fő.
forrás: http://www.eurofound.europa.eu/
A különbségek:
A munkahelyek minőségének vizsgálatakor öt egyenlő részre (kvintilisre) osztották a munkahelyeket a keresetek alapján. Hogy ez objektív alapja lehessen az Uniós szintű összehasonlításnak, mindig az adott ország bérviszonyainak megfelelőlen alakították ki a csoportokat. Tehát egy magyar viszonylatban kiemelkedően kereső menedzser a legfelső kategóriába kerülhet akkor is, ha európai szinten mondjuk csak átlagosnak számít a jövedelme. Ezekből az adatokból 3 fő irányt tudtak elkülöníteni az Eurofound kutatói. A vizsgált 2011 és 2014 második negyedéve közötti időszakban fejlődő, leszakadó, és kettészakadó országokat is találtak az EU tagállamok között.
A fejlődő országok, akik mára már erősebbek, mint a válság előtt jellemzően úgy növelték a munkahelyeik számát, hogy a magasabb fizetésű kvintilisek jobban nőttek, mint az alacsonyabbak. Tehát nemcsak a munkahelyek száma, de a minősége is javult a vizsgált időszakban. Ez az „upgrade” jelenség figyelhető meg például Belgiumban, Horvátországban, Hollandiában, Lengyelországban és Svédországban is, bár ez utóbbi kakukktojás kicsit. A svédek eleve keveset éreztek a válságból: a 2008-as 81 százalékos foglalkoztatottsági ráta mindössze 2%-ot esett 2011-re és 2014-re 80 százalékra vissza is állt. Itt tehát nem a munkahelyek darabszámának a változása az érdekes, hanem a betöltött állások minősége: az alacsonyabban fizetettt szegmens nem hogy nem nőtt, de egyenesen csökkent, miközben a magasan képzett munkahelyek száma egyételműen növekedett.
A szétszakadó régiókra is jellemző a minőségi munkahelyek számának növekedése, azonban itt van egy jelentős lefelé húzó erő is. Míg a magasabb képzettséget igénylő, legjobban fizetett kvintilis növekedése nagy arányú, de ezzel párhuzamosan az alacsonyan fizetett állások növekedési aránya is magas. Ez szükségszerűen együtt jár a középréteg vékonyodásával, ami a társadalmi tagoltság növekedését eredményezi, és ami a munkaerpiac – és így a társadalom – egyik fő problémája. Ezt a jelenséget figyelték meg például Észtországban, Görögországban, Írországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban is.
A harmadik, és egyben legkevésbé dicsőséges csoport azoké a tagállamoké, akik a rossz fizetésekkel bíró kvintilisek bővítésével tudták növelni a foglalkoztatottságukat. Ők, azaz mi vagyunk a „downgrade” csoport: Szlovákia, Olaszország és az utolsó 2 évben Németország került ebbe a csoportba, Magyarország mellé természetesen. Azt ugyanakkor nem vitathatjuk, hogy a vakok között félszemű királyok vagyunk: mi a legjobban fizetett állások terén is fel tudunk mutatni némi bővülést, míg Olaszországban és Szlovákiában a jól fizetett állások száma egyenesen csökkent a vizsgált időszakban.
Ami minket illet: a jelentés eredménye nem meglepő. A miniszterelnök rendszeresen hangsúlyozza a „minőségéhez képest olcsó” magyar munkaerőt, és a közmunkások bére is a legalsó kvintilis felé húzza az átlagot. Belőlük pedig van bőven: az elmúlt 5 évben 400 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, ebből a közmunka önmagában 100.000 fős növekedést ad ki, ráadásul a külföldön dolgozók egy részét is ebbe a 400.000 főbe sorolja a statisztika. De azt is el kell ismerni, hogy még így is a versenyszférában létrejött munkahelyek jelentik a bővülés legnagyobb szeletét, és ennek köszönhetjük a downgrade csoportban betöltött fejedelmi első helyünket is.
A teljes, több mint 100 oldalas elemzés itt érhető el.
