Te meg tudnád csinálni?
Míg a mi gyerekkorunkban (mondom ezt harmincasként), az volt a normális, hogy kint koszoltuk össze magunkat a játszón iskola után, hétvégén pedig gyalog vagy tömegközlekedéssel mentünk bevásárolni egy családot látogatni, sőt, néha egy-egy kirándulás is befigyelt, mostanra ezeknek a tevékenységeknek a száma drasztikusan lecsökkent. A digitalizáció pár év alatt megsokszorozta a képernyő előtt töltött órák számát, a jólléti társadalmakban pedig szinte már a sarki boltba is kocsival megyünk. Egy amerikai kezdeményezés most ezen a folyamaton próbál fordítani, készült ugyanis egy olyan kutatás, ami számszerűen kimutatta, mekkora a baj. A 10 országban, minegy 12.000 szülő bevonásával készült kutatás azt találta, hogy minden második gyerek kevesebb időt tölt a szabadban, mint a legszigorúbban őrzött amerikai elítéltek! Erre válaszként született meg az 1000 óra a szabadban kihívás, aminek a lényege nyilvánvalóan, hogy a szülők és gyermekeik minél több időt töltsenek a lakás/iskola/munkahely falain kívül.
Ez az 1000 óra, ha visszaosztjuk napi 2-3 órát jelent, ami elsőre elég teljesíthetetlennek tűnik, ám a hétvégi hosszú kirándulásokon kívül más lehetőség is van ennek teljesítésére. Sétáljatok le pár megállót, ha nincs nagyon rossz idő. Járjatok biciklivel. Ismertesd meg a gyerekekkel a „hagyományos” játékok örömét, mint a fáramászás, bújócska vagy a görkorcsolyázás. Ha tavasszal vagy nyáron leültök valakivel beszélgetni, válasszátok a kerthelyiségeket! Persze a cél egyáltalán nem az, hogy még egy kötelező programot iktassunk az egyébként is sűrű napirendbe, hanem hogy tartsuk észben és helyezzük előtérbe a nem négy fal között végezhető tevékenységeket. Ez pedig nagyon fontos lenne: több kutatás is igazolta, hogy a szabadban eltöltött idő növeli az önbizalmat, serkenti a kreativitást, javítja a memóriát és a koncentrációt és oldja a stresszt.
